Ez a Nap légkörét és elsőként a napszél torzulásainak helyét szeretné tanulmányozni minden addigi űreszköznél közelebb csillagunkhoz, ezért több mint ezer fokot is ki kell bírnia. Jelenleg a naptevékenység 11 éves ciklusának maximumát éljük, bár a napfoltok száma korántsem olyan magas, mint 11 évvel ezelőtt. Az okát nem tudják, bár a nagyobb kitörésekre általában a tetőzések végén kerül sor. Adam Szabo családja 1982-ben költözött Indianapolisba, ahol kardiológus édesapja ösztöndíjat kapott. Előtte a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány Egyetem gyakorló gimnáziumának második osztályát járta. Kint a középiskola befejezése után a Chicagói Egyetemre iratkozott be, és már 1985-ben, hallgatóként kezdett űrkutatással foglalkozni. Szüksége volt pénzre a tanulmányai folytatásához, ezért a menza konyhájában mosogatott. Az egyik űrkutatással foglalkozó professzora azonban felajánlotta az akkor matematikusnak készülő diáknak, segítsen a számítógépén programozni. Először programokat írt néhány űrszondához, de miután érdeklődni kezdett a téma iránt, hagyták, hogy a programozáson túl kutathasson is.
A Parker napszonda jelenleg is gyűjti az adatokat a Napról, amit hamarosan továbbít majd a Föld felé. A tervek szerint lesz majd egy pont, amikor a szerkezet már csak 6, 4 millió kilométerre lesz a Naptól. Ilyen közel még soha egyetlen eszköz sem merészkedett. Ha kíváncsi, mi minden derül még ki a Napról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
A magyar származású Adam Szabo, a NASA a Parker Solar Probe misszió egyik tudósa szerint arra, hogy a Nap mágneses mezője egyetlen pillanat alatt 180 fokos irányváltást tesz, a legkevésbé sem számítottak. A tudós szerint a furcsa jelenséget a napszél okozhatja. Ahelyett ugyanis, hogy folyamatosan "fújna" az égitest felől, egy része kitörés formájában távozik a csillagból, gyorsabban, mint az őt körülvevő közege. Ez az erőbehatás megnyújthatja a mágneses teret, és lényegében meg is fordíthatja azt. A mágneses tér "helyreállását" hatalmas robbanások kísérik, ilyenkor pedig nagy sebességgel lökődnek ki részecskék az égitestből. A tudósok úgy vélik, hogy a nagy sebességgel elinduló napszél "befogja" azokat, amelyek alacsonyabb sebességgel indultak útnak. Emiatt láthatjuk azt a Földről, hogy a részecskék áramlása viszonylag konstans. Szabo szerint ugyanakkor ez a megállapítás még nem válasz a végső kérdésre – vagyis arra, hogy miként működik a Nap, és miért forróbb a külső része a felszínnél –, inkább csak megmutatja, milyen irányban érdemes keresgélni – írja a The Verge.
Ennek pontosítását is várjuk a DSCOVR műholdtól, mondta a program vezető kutatója.
"Isten kez�t l�tom a t�r csod�iban, �s itt is, a F�ld�n val� l�tez�s�nk nem lehets�ges egy Teremt� n�lk�l. " A Parker Space Probe misszió 2018. július 31-én indult, CapeCanaveral-ból, Floridából, és a Parker Solar Szonda azt fogja vizsgálni, hogyan mozog a h� és az energia a nap légkörében, amely koronaként ismert és forróbb, mint a nap felszíne. Ez adatokat fog visszaküldeni a Földre, így a NASA kutatói felfedezhetik, hogy mi gyorsítja a Földet és más bolygókat érint� napszeleket. A szonda Eugene Parker után lett elnevezve, aki el�ször feltételezte, hogy nagysebesség� anyag és a mágnesesség folyamatosan megszökött a napbólés ez hatással volt a bolygókra és az egész naprendszerünkre. Ez a jelenség ma már napszélként ismert. A szonda 1, 1 millió nevet hordoz A szonda júliusban több mint 1, 1 millió ember nevét viszi a napra, mondta az amerikai �rügynökség. 2017. márciusában a nyilvánosságot meghívták, hogy nevüket a napra küldjék az emberiség els� küldetésébe, hogy "érintsék" a csillagot.