Hozzám történetesen a mellékhelyiség esett legközelebb. Míg szemügyre vettem, elismeréssel adóztam annak, hogy itt igazán rendes háztartást visznek: a polcos szekrényen nemcsak törülközőket és pipereholmikat tartanak, de vécépapírból is alaposan bespájzoltak. Ezt a kis helyiséget a második rész egy szakaszában – amikor életkép jelleggel látjuk az összes szereplőt a házban – a nyugtalanítóan joviális Medvegyenko, vagyis Harna Péter foglalja el. Újságot olvas talán, vagy az Irina című könyvet forgatja, amelynek címoldalán a karmazsinpiros hajú Arkagyina, Radó Denise látható. (Bár messzebbről simán Hernádi Judit nak lehet nézni. ) A könyv úgy került be a színre, hogy a csöppet sem naiva indíttatású Nyina Zarecsnaja, Biró Panna hozta magával és olvasta napozás közben, miután csinos bikinire vetkőzött. (Jelmez: Pattantyus Dóra. ) Ez az akció felkeltette a versenyszellemet Arkagyinában, de mivel számára az is gondot okoz, hogy valahogy kikászálódjon a billegő nyugágyból, inkább felhagy a női rivalizálás e formájával.
Székely Kriszta rendező, két színinövendéke és a szolnoki Szigligeti Színház társulata megreptetik Csehov Sirályát. Vajon csinál-e több fecske nyarat? Csehov Sirály című színdarabja sok mindenre jó. Lehet belőle vígjáték, amint azt a szerző elképzelte, amikor írta. Lehet drámai ábrázolása az emberi kapcsolatok kudarcának, rosszul irányzott szerelmi szenvedélyeknek. Lehet programdarab, amellyel egy-egy rendező proklamál – több ilyen, emlékezetes irányadó bemutatót is számon tartunk, például 1971-ből Székely Gábor szolnoki és Zsámbéki Gábor kaposvári rendezését. De lehet a Sirály színrevitele afféle teambuilding is, társulaterősítő vállalkozás, hiszen a csapatnyi Csehov-hős különböző generációkat képvisel, s még abból is jó sülhet ki, ha a stílusuk, a játékfelfogásuk nem passzol egymáshoz. Elvégre a darabban annak mentén (is) húzódik frontvonal, hogy idősebb, sikeres, rutinos alkotók és művészi ambícióval bíró, lázadó, harapós fiatalok állnak egymással szemben. Hogy a szolnoki Szigligeti Színházban a Balázs Péter -korszak után az új vezetők Székely Krisztá t, a Katona József Színház rendezőjét hívták meg, az maga is egyfajta hirdetmény.