Ezekben az elképzelésekben fontos szerepet játszik az információ jelentésének a fogalmi tisztázása. Többé nincs objektív, külső és valós jelentés körülöttünk, amit megtalálhatunk az információban, a jelentés bizonytalan, többrétegű; csupán kilenc aktív emberi tevékenységben található meg a mindennapi élet során. Az értelmezés, a nyelvi és társadalmi kontextus fontos részei a jelentés folyamatos kutatásának, így az információt ezekben az emberi kontextusokban kezdték használni. A 4. táblázatban az információ jelentését mutatjuk be az információ-történet egyes korszakaiban. Korszak Jelentés Latin korszak Az információ feladata a görög (filozófiai) fogalmak és jelentések értelmezése, hogy kialakuljon a forma (anyag/értelem), és ehhez a folyamathoz különféle filozófiai fogalmak kapcsolódtak. Skolasztikusok A skolasztikus hylomorfizmus határozza meg az információt, feladata a világegyetem aktív formálása. Az újkor kezdete Az empirikusok szerint az információ a szubjektív, érzéki megtapasztalás; feladata az ész és az érzékek alakítása.
Őskori művészet [ szerkesztés] Az őskori művészetet a kezdetektől az írott történelem kezdetéig tárgyalják. Őskőkori művészet Barlangrajz A neolitikum művészete Megalitikus kultúrák Törzsi művészet Indián művészet Ókori művészet [ szerkesztés] Az írott történelem kezdeteitől a Római Birodalom bukásáig számítják az ókori művészetet. A mai Irán területén ókorinak számítják az iszlám előtti művészeteket is.
Az információ az egyéntől az állam felé mozdult, és kapcsolódott a tudáshoz. Már nem az alakítás folyamatát jelentette, hanem "dologszerű" tudás lett az állami felügyelet értelmezésében. A 20. század első felében az információ fogalma nagyjából ismeretlen volt a nyilvánosság körében. Csak a század második felében kapott központi szerepet. Shannon és Weawer 1948-ban megjelent Information Theory c. műve a születési bizonyítványa az információnak. 7. kép: Shannon-Weaver modell Elméletükben az információt matematikai definícióval határozták meg. Ez sok embert felcsigázott, és nagy hatást gyakorolt számos tudományos területre is. Az izgalmas tudományos és technikai fejlesztéseknek 8 köszönhetően nem csak angolul, de más nyelveken is divatossá vált. Az információ elvesztette kapcsolatát az állami kontrollal, tudományos-technikai fogalomként született újjá, és az élet minden területén használni kezdték, példának okáért az emberi elmét, a társadalmat és magát az életet az információ terminusával határozták meg.
Az információ fontos építőköve lett a világegyetemnek, és ebben a világegyetemben az emberek csupán adatközlők-továbbítók, melyek az információ áramlását segítik elő. Az információt egyre inkább a tényszerűséggel azonosították, mely így egyfajta kiváltságos tudássá vált. A 20. század végére megerősödtek azok, akik az újkori közlési folyamatokat megkérdőjelezték, különösen azt, hogy hogyan ismerhetjük meg a valóságot. Ennek komoly következményei lehetnek az információ helyzetének és jelentésének szempontjából. Azt az elképzelést, hogy az információ az objektív valóság építőköve, mely valahol körülöttünk van, elvetették, helyette úgy vélik, hogy a valóság többrétegű, és egyik rétege sem létezhet az emberi érzékelés nélkül. Megszűnt az a vélemény, hogy az információ tényszerű és valódi tudástartalma van a valóságról, mert a valóság valódi tudástartalma nincs többé. Jelentés-szerkezetekkel és rendszerekkel helyettesítették, melyekből olyan jelentések születnek, mint például a nyelv. Ezek a modernizmusra adott válaszok vezettek el a 20. század második felében azokhoz a törekvésekhez, melyeket összegezve az információ szubjektív vetületének hívok, szemben a késői modernizmus objektív vetületével.
Magyar viszonylatban többnyire 1526-ot tartják a középkor végének. De itt is igaz, ami a világtörténelemre: ki szabja meg? Mi alapján? Ha csak a hadtörténetet nézem, akkor egyértelmű az 1526. De ha a rendi fejlődést nézem akkor sokkal későbbi évszámot kell megadjak! Épp a sok nézőpont miatt nem lehet semmilyen korszakhatárt egyetlen évszámhoz kötni! Aki mást mond, az hatásvadász, szenczáióhajhász és a történettudományhoz nem nagyon ért. Egy történész